Álljon itt egy idézetsor Popper Pétertől, bár össze-vissza válogatva, ahogy magamnak tetszett. Egy szép pdf-ben volt, amit e-mailben kaptam. Asszem aktuális. Bár mindig...

Ha rendet teremtünk magunkban, legnehezebb helyzeteinkben is megtaláljuk a megoldást. Meg kell várnom, míg a dolgok egyértelművé tisztulnak bennem –akkor könnyen és határozottan tudok cselekedni. És ez meghozza az eredményt. 
A szabadság értelme a nehéz helyzetek nemessé formálása viselkedésünkkel. 
Minden, ami igazán fontos eljön az életünkbe. Személyiségünk, karakterünk, belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat. A hívásokra válasz érkezik. Sokszor észrevehetjük, hogy vágyaink, igényeink megkeresik a tárgyat maguknak. Az emberek megérzik azt, ami bennünk van és eszerint közelednek vagy távolodnak. Mennyire aktuális lehet számunkra valami, ami tíz éve történt, és milyen közömbös egy tegnapi esemény.

Milyen hosszú és unalmas lehet átélni eseménytelen nyári hónapokat. A napok végtelenül lassan vánszorognak. De visszatekintve egy röpke pillanatnak tűnik a nyár. Nem történt semmi, amit emlékezetünk megőrizhetett volna. Ám milyen gyorsan rohan el ugyanez az idő, ha eseményekkel zsúfolt. De visszapillantva rá végtelen hosszúságúnak érezzük, annyi minden történt. Így vagyunk az életünkkel is. Ezért kell bátran és kíváncsian élni. Nem szabad féltenünk magunkat az eseményektől, a megismerés kockázataitól. Mernünk kell élni és cselekedni a szívünk szerint: tartalmas és jó életünk lesz, bármeddig tartson is. 

A szép rögtön kell. Az igazira alszunk egyet.

 

A drogtémáról egy külön post, megint :)

Ez engem megtalál. Nem is kell keressem, de tényleg. Éppen utaztam fel Pestre, amikor találkoztam egy sráccal a drogrehabról, aki nemrég hagyta ott az intézményt. Pár mondatot beszéltünk, aztán visszaültem a fülkémbe. (Neeem, nem a cellámba :D) Aztán odajött, hogy nem akarok-e átülni hozzájuk. Így átcuccoltunk, és elmesélte, hogy jár most egy napközi intézménybe. Egy másik sráccal volt, aki szintén oda jár, de dolgozik is ott. Meghívtak, hogy nézzem meg őket hétfőn.

Nem akarom túldimenzionálni, de ez is olyan, mint egy jel, hogy jó lépés Pestre költözni, mert szépen lassan kialakul minden lehetőség, amire számítok.

Az intézmény ugyanúgy jó élmény volt nekem, mint a drogrehab. A srácok közvetlenek voltak. Itt vannak lányok is, ők is aranyosak voltak. A szakmai munka, mondjuk úgy, más, mint amit az intézményben láttam. De ez a terep nehezebb is valamivel. Ide viszonylag aktív használók is járnak. Mesélték, volt olyan, aki úgy esett be, hogy előtte lőtte be magát, még vérzett a karja. A beszélgetések mellett részt vettem a csoporton is, ami érdekes volt, kötetlenebb, mint a rehabos, de sajnos nem is került sor mindenkire. Aztán egy színház órán voltam, ami nagyon tetszett. Feloldódás és fantázia. Nem mindenkinek sikerül, de én (persze...) lelkesen ugrabugráltam. Arra az órára teljesen kizárult számomra a külvilág. Csak mi voltunk, heten, a rózsaszín és lila csíkos fal, mezítláb, és az élmények, a játékok.

Önkénteskedni is lenne lehetőség valószínűleg. 

Az alábbi cikk, amiből részletet írok, a www.divany.hu oldalról való, a Feldmár Andrással készült interjúból. Bírom ezt a Feldmárt, amellett, hogy tök elvont, ahogy minden belevaló pszichológus.

"Csíkszentmihályi Mihály flow-gondolata arról szól, hogy a boldogság nem direkt cél, hanem egy mellékhatása annak, ha minden kapacitásommal, energiámmal, hitemmel benne vagyok abban, amit csinálok. Ha versenyautót vezetek, és túl lassan haladok, akkor gondolkozhatok a vacsorán, ha túl gyorsan megyek, akkor meghalok. De ha annyira megyek gyorsan, hogy ne haljak meg, de nincs időm gondolkozni, az a flow, és a jó formula arra, hogy boldog legyek. 

Ha valaki benne marad olyan helyzetben, ami neki nem jó, az sokszor nem azért van, mert nem akar boldog lenni, hanem mert fél, hogy nincs jobb."

Ezen kívül még azt mondja Feldmár, hogy úgy lehet jól boldogulni az életben, ha "csináljuk". Ha nem félünk megélni a helyzeteket - mert akkor nem unatkozunk, és nem biztos, hogy ezáltal megtörténik a jó, de mi megtettük, amit lehetséges. 

Egy embert szeretni azt jelenti, hogy olyannak látjuk, amilyennek Isten gondolta.

(Dosztojevszkij)  

Wiki, azaz Rya! Neked küldöm ezt. Kitartás! A szív nagyon tud fájni, de a boldogság csak azokra vár a jövőben, akik a helyzettel dacolva is erősek maradnak, és bár megélik a fájdalmat, akarnak újra felállni!

Nagy árat fizetsz az álmokért

mégis csak az éltet, ha itt van már vég.

Tanulj meg később hinni és előbb várni,

Életed akkor kevésbé fog fájni.

Hagyd hogy bizonyítson,  addig ne várj csodát,

akkor hidd csak el, mit zeng, az ódát.

Az álom repít, a szárnyára tesz,

S ha függővé válsz, vajh’, akkor mi lesz?

Hogy változz meg, ha úgy élted életed,

Minden egyes perced pontosan így tengeted

Álomkastély hercegnője vagy,

S most egész királyságod kellene feladd.

Hittél mindig benne, mit tehettél volna,

Fogalmad sincs róla, enélkül miről szólna?

Új kaput kéne keresni, új utat, új szobát,

Csak hogy engedd el a reményt,

Hogy megleled a csodát?

Akarod-e vajon, ezt a nagy változást,

vagy vállalod inkább a rengeteg csalódást?

Könnyebb-e kőszívvel a való világban,

Örülni mindig csak annak, ami van,

Nem várni semmit, nem remélni hiába,

Nem fáj-e majd akkor a vágyak hiánya?

Menj és tedd a dolgod, csinálj és cselekedj,

Azt mondta egy nagymama, néha mást sem tehetsz

Mint mikor már tétlen vagy, kétségbeesett,

Csinálsz csak úgy valamit, teszed, amit lehet.

Ki kell akkor valamit a szívből szakítani,

Addigi valódat az angyalokra hagyni.

Megőrizni mégis annyit a reményből:

nem fáj majd az üresség, mi feltör a szívedből.

Légy erős, lépj tovább a tengeren túl,

Keresd azt a hegyet, hol hóvihar dúl.

Hagyd ott a szívedet, hagyd ott az álmokat,

Eléred tán akkor a magas csúcsokat.

Kérdés csak annyi, mi lesz, ha felértél?

Hiányozni fog-e az, mit eltemettél?

Üdvözlök Mindenkit!

Lehet, hogy egy "kicsit" filozófikus lesz néha a blog, vagy elvarázsolt és naiv.
Nem olyan meglepő módon... :)
Nem csak, nem annyira élettörténet, hanem tanulás, az életről.

Elég sok időt elvesz tőlem, hogy menedzseljem az érzelmeimet, úgymond /milyen marha jó kifejezés ez, most találtam ki :) /. Van, aki szerint túl sokat agyalok, túl sokat gondolkozom, és ez bonyolítja a dolgokat, és magasra teszi nálam a mércét. Biztos, hogy van ebben igazság, valamennyire próbálok ebben változni, de én ezt részben élvezem. :) Inkább megpróbálom a jövőben -is- a hasznomra fordítani.

A blogírás megint csak időt vesz el, de talán segít is összerendezni azt a kuszaságot és érzelmi halmazt, ami néha a fejemben és a szívemben uralkodik. xD

Üdv. a hullámvasúton! :))
=)